ARCHÍVUM
Kedves barátainktól kaptuk ezeket a sorokat, hogy ROLFY elvesztése okozta fájdalmunkat enyhítsék, amit azóta is számtalanszor elolvasok.

A Mennyországot a Földdel egy híd köti össze, melyet Szivárványhídnak hívnak, mivel számtalan színben ragyog. A híd innens oldala lágy, zöld fvel borított dombok, hegyek, völgyek földje. Amikor egy szeretett állat meghal, ide kerül. Itt mindig van elég víz, eleség, folyton lágy tavaszi szell fújdogál. Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok, amilyennek álmunkban látjuk ket nap mint nap. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes, mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak. Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fényl szeme a messzeséget fürkészi, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitér a csoportból és szinte repül a zöld f fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok, összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek olyan régen távoztak az életedbl, de a szívedbl nem hiányoztak soha.
Végül együtt keltek át a Szivárványhídon.

© Kakói kennel & Krausz Mariann • 2004-2005